Bevásárlás

Első fejezet: A kasszánál

A bevásárló központ élelmiszer üzletének kasszájánál Joe fizetni készült. A kasszás hölgy épp akkor mondja a végösszeget, amikor Joe átemeli a gurulós kocsijába az utolsó szatyrát is:

- 57 dollár 40 cent. – a hölgy Joe felé fordítja a fizető terminált, hogy oda érinthesse a kártyáját és a PIN-jével megerősítve lezárhassa a fizetést.

Az automata picit gondolkozik, majd egy viszonylag hosszú szalagot tol ki magából, amit a kasszás leszakít és odanyújt Joenak. 

A következő vásárló már kipakolta a szalagpultra a megvásárolni kívánt termékeit és a gurulós „szekerét” már tolná oda, ahol Joe még átszellemülve, az egyszerűsített blokkját szemlélve, a folyamatot megakasztva álldogál.

Bár senki nem türelmetlen, azért a soron következő ugrásra készen és elkerekedett szemekkel bámulva jelzi, hogy ő már haladna. A pénztáros is vár, hogy történjen valami.

De Joe leblokkolt és nem tud tovább lépni. 

Második fejezet: Blokkolás

57,4 dollár – áll a blokk legalján. Pár perccel ezelőtti esemény pörög le a szemei előtt, legalább háromszor, egymás után. Vett ugyanis egy rakás répát, rizst, kenyeret, 16. db. zsemlét, müzlit, folyékony mosószert, harminc tonhal konzervet. Ebből a halkonzerv darabja volt 1.7 dollár. A harminc darab konzerv egy dobozban volt és a pénztáros ilyenkor ugye kivesz belőle egyet, annak a vonalkódját beazonosítja, megszámolja hány darab van belőle, majd beviszi a gépbe a darabszámot, a gép felszorozza és hozzá írja a többihez.

Mindenkivel fordult már olyan elő, hogy a masina valahogy nem eszi meg a vonalkódot. Ilyenkor a pénztáros heroikus küzdelemmel próbálja forgatni a terméket, hogy végre az a piros, vagy kék lézer valami le tudja olvasni a számkódot. De a technika, amikor leginkább sietne az ember, - Murphy óta tudjuk - olykor megmakacsolja magát és nem enged. Sokszor percek telnek el, mire aztán egy nagy sóhaj után felkerül a szemüveg és az apró betűs számsort kézzel üti be a pénztáros a gépbe. 

Na, pont ez történt itt Joeval is nem olyan régen. A konzerv vonalkódját nem vette be a gép hiába próbálta több dobozzal is a hölgy. Aztán begépelte. ENTER. Egy ilyen rossz érzést keltő duda hang jelezte, hogy: „Nem nyert”. Következő nagy sóhaj, mély levegő és újra próbálkozás. Valami történt, de rosszabb lett mint volt, mert elgépelt egy számot, ami pont úgy sikerült, hogy egy másik terméket talált meg a rendszer. Ezt meg utána ki kellett szedni a számláról. Aztán harmadszorra végül sikerült.

Legalábbis mindenki úgy gondolta. Joenak már a fizetéskor feltűnt, hogy valami nem oké. Az egész cuccért érzésre, olyan száz dollár körül kellett volna fizetnie, hiszen pusztán csak a halkonzervek ára volt harmincszor 1.7 dollár, azaz 51 dollár. Viszont a pénztáros, amikor nagy nehezen beküzdötte a terméket, elfelejtette, hogy abból 30. darabot kéne felvinni, így került a blokkra végül 1db halkonzerv. A blokk szerint tehát az egészért, mindössze 57,4-et kellet fizetni.

Harmadik fejezet: A lelkiismeret.

Nagyjából egy kövér perc múlva, már nem voltak annyira türelmesek Joeval. A soron következő vásárló apró, finom „toló mozdulatokkal” jelezte, hogy már nagyon odatolná a gurulós kocsiját. A pénztárost kamerával nézték, és pont akkor ért oda egy ellenőr, amikor Joe megvilágosodott, mert beigazolódott, hogy az érzése helyesnek bizonyult. Felpillantott, és az elmúlt másfél perc kábulatából – mert a blokk elemzése közben Joe számára megszűnt a külvilág – felocsúdva ismét hallotta maga körül a hangokat, újra látott mindenkit, és érzékelte, hogy sok idő telt el: dönteni kell!

Hirtelen két részre szakadt. Két Joe áll egymással szemben.

- Mire vársz? Mozdulj már meg! Köszönj szépen és told arrébb a talicskádat! Miért tehetsz te arról, hogy ez a számolni sem képes nőszemély félre nyomtatta blokkodat? –mondja vehemensen a virtuális, jobb oldali Joe a másik Joenak.

- Dehogy megyek! Hiszen tudomásom van róla, hogy becsapja magát a pénztáros! Szólni kell neki hogy kevesebbet ütött be. – vágott vissza Joe Joenak.

- Te idióta vagy! Bezzeg amikor az áruház magának ír oda plusz összegeket, ha ott, akkor nem veszed észre, utána hiába mész vissza, mindenki széttárja a karját, mert a kasszától való távozás után nincs reklamáció ugye?

- De az az én hibám, ha nem nézem meg ott helyben és nem ellenőrzöm le.

- Ugyan már, ötven-száz tételt hogyan ellenőrzöl fél perc alatt? Ilyen az élet, egyszer fenn egyszer lenn. Most ők húzzák a rövidebbet. Most kapod vissza azokat a pénzeket, amiket nem vettél észre máskor, amikor meg téged csaptak be. Na! Gyerünk már! Húzzunk innen el.

- Nem lehet! Ezt a szegény nőt fogják megbüntetni helyettem, és a nap végén tőle vonják majd le.

- Mit érdekel az minket? Másrészt pedig, nézd meg hogyan néz rád. Türelmetlenül, már elhajtana a fenébe! – és valóban, a pénztáros egyre türelmetlenebbül tekingetett Joe felé.

- Nem lehet! Szólok neki és gyorsan kijavítja a hibát.

- Hányszor lehetett olyan, amikor meg nem javították ki a te kontódra?

- Lehet, de azt nem vettem észre, ezt meg igen.

- Mondtam már, 1-1, most kapod vissza azokat a pénzeket, és lehet, még keveset is kapsz, mert még ők vannak pluszban így is.

- Ezt nem tudhatjuk ez csak találgatás.

- Na jó. Ha annyira remegsz ezért a nőért - aki semmibe se néz téged -, nézzük mit fog mondani, és hogyan fogja mondani. Majd aztán döntsd el, hogy mit tegyél!

A pénztáros nő ekkor pillantott az akkor már legalább húsz másodperce őt figyelő ellenőrre. Arra az ellenőrre, akinek az a dolga, hogy figyelmeztesse a pénztárost: nem tarthatja fel a sort senki, és meg van szabva, hogy átlagosan mennyi időt szabad egy vásárlóval eltöltenie.

A pénztáros ijedten az ellenőrről Joera pillantott. Elkomorult az arca, és valahogy a következőt sikerült mondania:

- Mi lesz Uram? Valami baj van? Ne tartsuk fel a következőket! 

Pfff. Ez a királyi többes… Joe ebben a pillanatban visszaállt egy Joe-vá a két virtuális Joe-ból. „Joe” nyert!

- Nem nincs semmi baj. Köszönöm. Viszont látásra. – mondta és tolta a kijárat felé a „szekerét”

Néha egy pillanaton, - és egy “rossz” mondaton - múlik a döntés és az, hogy akár minden másként történjen.

Te hogyan döntöttél volna?

Most azt mondod, te nem így döntöttél volna! Tényleg?