TV a NET és a Valóság

Péntek volt. Szép késő nyári este kezdődött, de még a nap a napszakhoz képest olyan erővel élte életét, hogy ha hirtelen téli emberként csöppennénk bele azt mondanánk, hogy dél van.

Már jóval hét után járt az idő.

A közösség festőjét mindenki csak Béluskázta, hiába volt 57 éves. Valahogy rajta maradt.

Nem úgy mint Béla, aki középkorú programozó volt és bár egyre nagyobb nyomás volt rajta - a kor előrehaladtával egyre gyorsabban ficergő technikai robbanások végett, - mégis maradt a szakmájában.

Aztán ott volt Béla bácsi 62 évesen, aki nem messze, úgy egy kilométerre lakott mindenkitől a tanyáján a saját - közepes földterületnyi - gazdaságában.

Béluska

- Szervusz Béluskám!

- Szervusz szép sógorném. – fogadta Béluska a köszöntést.

- Ugye nem felejtetted el a meszelést? Tudod, mennyire randa már a nyári konyha fala, nagyon rá férne a meszelés. Kifesteném én is, de itt vagy te nekünk! - magyarázza és egy huncut kacsintást is megenged magának.

- Ne aggódj! Megígértem. A hétvégén pikk-pakk megoldom. De most megyek is.

- Hova sietsz annyira Béluska, még olyan szép az idő itt kinn? – kérdezi a sógorné.

- Sietek, mert mindjárt nyóc’ és kezdődik a film… a kedvenc filmem a TV-ben.

- Jáaaaaj értem. Siess akkor, siess… - mondja beleegyezően, majd még hozzáteszi: - … de ne felejts el Béluskám akkor!

Béla

Egy szép, fekete autó áll meg a kertes ház bejárata előtt és Béla száll ki belőle. A szembe szomszédja pedig épp akkor lép ki a kapuja ajtaján.

- Hello Szomszéd!

- Hello! Szép új autód van Béla! – dicséri meg a szembe szomszéd.

- Ááááá! Nem új ez, csak kölcsön kaptam. Szervizben van az enyém és úgy látszik, ott is marad egy ideig még.

- Éretem. Pedig az új autó volt nem?

- Pontosan ezé’ vagyok én is bosszús, hogy ilyen trágyadombokat gyártanak, de elkérik a drága pé’zt érte! – haragoskodik egy sort Béla.

- Ma lesz egy műsor a tévében, hogy is híjjják … na .. mond mán meg … fene essen bele nem emlékszem faszi nevére …na … - szenved egy sort miközben nagyon erőlteti a gondolkozást, hogy előkerüljenek valahonnan mélyről - … mindegy! Most kezd nem sokára. Most jól bemutatják, hogy mit érdemes venni. Pont neked szól a műsor szomszéd! – magyarázza lelkesen Bélának.

- Hm. Köszi. De most örülök, hogy élek. Lezuhanyozom. Eszek valamit és majd megkeresem a neten. Ha lesz kedvem…

- Na igen, az internet. Lehet, felteszik majd ha vége oda is.

- Persze! Nehogy már egy műsor mondja meg nekem, hogy osszam az időmet – kacsint egyet Béla a szomszédra, majd elköszönnek.

Béla bácsi

Egy fonott kosárral a karján, feketébe öltözött, idősebb hölgy szaporázza lépteit egy fiatalabb férfi után.

- Zsoltikám! Hé! … Zsó’ti! – kiáltja egyre hangosabban, miközben szinte már szalad a hölgy.

Nagy nehezen a bizonyos Zsolti csak meghallja, hogy pont az ő nevét szólítgatják. Megáll, megfordul és látja, hogy szaladnak felé.

- Á! Maga az. Alig hallottam meg, hogy kiá’tott úgy el vó’tam gondó’kozva.

- Jaj semmi baj fiam. Csak nagyon megiramodtá’ oszt kimelegedtem cseppet. – magyarázza hölgy, aztán pár levegő vétel után folytatja: - A hétvégin tudná-é gyünni Zsó’tikám?

Zsó’ti vakarja a fejét nagyon a fehér halászsapkája alatt, mert bizony még mindig van ereje a napnak.

- Most mán nagyon sűrű lett a hétvége. Tán a következőbe még beléfér – magyarázza a fiatalember.

- Jaj az Isten áldjon meg Zsó’ti, gyere mán el!

- Jó’van’na! Lemegyen ez a hétvége, oszt akkor mán majd jobban lássuk mi is apámmal, hogy hogyan leszen a hét. De valahogy megó’gyuk

- Jaj de jó lenne Zsó’tikám!

- Jó-jó mondtam megó'gyuk valahogy … - és ahogy ezt kimondta és lépett volna arrább pont beleütközött és szélesebb váló, középkorú férfiba, aki annyira rohant, majdnem elesett. – ah -…

- Jaj ne haragudj Zsolti, de sietek – mondja a férfi szabadkozva – Csókolom Bözsi néni!

- Szervusz fiam, hova sietsz ennyire nagyon?

- Megyek, sietek a Béla bácsihoz, mert van egy üzletem számára. Kijött az új biztosítás és bizony ha bezárja a tyúkjait, utána már nem jutok be hozzá csak lehet jövő héten és nem kapja meg az információt. - magyarázza a férfi.

- Nem marad le a Béla bácsi semmiről hidd el hetfőn se lesz késő, ráér néki akkor is! – mondja Zsó’ti neki komótosan, miközben a férfi már távolodva szedi a lábát és csak vissza nézve válaszol:

- Neki lehet ráér, meg ő lehet nem marad le, de nekem nem mindegy, hogy mikor. – kiáltja és már szinte szalad tovább.

Bizony így esett, hogy ahogy változik a világ az embereik is változnak. Vannak, akik sietnek, mert lemaradnak valamiről, amit mások diktálnak nekik. Vannak emberek, akik megtehetik, hogy eldöntik, hogy amit mások szeretnének nekik megmutatni, azt mikor fogják megnézni. Na és vannak akikhez időbe el kell menni, mert ha nem érnek oda időben, akkor nem tudják elmondani nekik azt amit szeretnének. Itt mindig az a kérdés, hogy kinek és miért fontos az a valami. Na meg, hogy fontos-e vajon.

Vajon te vagy-e az okozó? Vagy te vagy-e az a valaki, aki oka lettél azoknak a valakiknek, akik okozóként ezt elérték? Irányítod, vagy irányítják az életed? Mindegyik egy „érzés”, de csak egy valóság létezik.